miamami

nem félek a mikrótól, a gulyáskrémtől, a kínaiban kapható marcipán (???) golyóktól, a nutellától vagy a kőolajszármazékból készült csecsemőgyógyszerektől, sőt használom is őket. nem hiszem, hogy a védőoltások halott magzatok agyvelejéből készültek volna, a margarin is kőolajból lenne, és ugyan nagy a szám, de még mentos-t sem ettem colaval…. 

viszont mikor első gyermekünket vártuk, egy orrá változtam.

mindenből elkezdtem kiérezni a vegyszer- és “műanyag”-szagot, így örökre búcsút kellett mondanom gyermekkorom legkedvesebb csemegéjének, a bélszínrolónak… és ez csak a kezdet volt. (mondjuk a gulyáskrém konyhám rendíthetetlen része maradt, sőt! iránta való rajongásomat tovább is örökítettem!)

kicsit elszomorított rohattulkiakadtam a boltokban, pékségekben kapható finomságok íze… ha rosszindulatú lennék, feltételezném, hogy egyféle tésztából sütnek MINDENT. nem beszélbe arról, hogy másnapra fegyverré szárad a szerencsétlen pékáru.

így, amikor elkezdtem az ún. hozzátáplálást a gyerekeknél, rákaptam a kenyérsütésre, a házitészta-készítésre, a piacra és a kistermelőkre. jobb érzés, hogy én válogatom össze, mit adok a gyerekem szájába. (nem akarok hamis fényben tetszelegni, én is adtam üveges bébiételt a gyerekeimnek, ha nem volt időm főzni, utaztunk vagy nyaraltunk. sőt, meg is ettem. mondjuk erre nem vagyok büksze.)

a kenyérsütés istennője természetesen nálam is limara, érdemes a könyveit megvenni, mert zseniálisak, és fantasztikus az a szeretet és tisztelet, ahogy a kenyérhez nyúl! (igen, nálunk sem dobódik a szemétbe a kenyér. itt a telepen is gyűjtjük, és mindig akad egy vidéki ismerős, vagy madarászó rokon, aki hasznát veszi a szárazkenyérnek, szerencsére!) de nagyon sokat köszönhetek vrábel krisztának, akinek szintén megvettem a szakácskönyveit, sőt, még főzőiskolájában is voltam – és számtalan főzéskönnyítő praktikáját tanulhattam meg, pl. ezt a zöldborsófőzeléket. a korábbi receptek nagy része pedig időhiányos nőknek/férfiaknak szól, és zseniálisak! visszatérve a kenyérre, ha nincs idő, lorraine pascale kalászkenyerét szoktam sütni (csak bagette-formában. recept a bejegyzés alján).

a nagyobbik (3 éves) lányom, már csak annyit kérdez: -mami, ma mit sütünk? – és addig ólálkodik körülöttem, amíg annyi tésztát nem csen el, amennyit nem szégyell. sajnos már elég jól lop, és nem szégyenlős, így ha észreveszem, ártatlan szemekkel ennyit mond: nyugi! csak ezt a kis tésztát eldugom a számban. jó?

süssetek kenyeret otthon ti is!

természetesen veszünk néha pékárut mi is a környékbeli, elég finom és jobbára albán pékségekben, de az nem ugyanolyan, mint a miénk. tényleg igaz, hogy aki rákap a kenyérsütésre, már nem érzi olyan finomnak a bolti cuccokat.

süssetek kovásszal -ez egy jó hét előkészületet igényel, és akik a fehérkenyérhez szoktak (=férjem), ezt annyira nem preferálják-, vagy öregtésztával, ami igaziból 3 nap után a legtökéletesebb, de előfordult már velem, hogy 1-2 nap után használtam, és remek volt! készítsetek péksütiket, amit este begyúrtok, a hűtőben hagytok kelni és reggel kisütötök, hogy mennyei pékségillatra ébredjen a ház! és az utca 😀

nem beszélve arról, hogy a megszáradt kenyeret ledarálva többet zsemlemorzsáért sem kell a boltba menni!

LORRAINE KALÁSZKENYERE

275 g liszt

175 g kézmeleg víz

1 zacskó élesztő

1 ek (oliva)olaj

1 tk só

összegyúrom, 10 percig dagasztom, majd hosszú bagette-alakúra nyújtom és letakarva kelesztem cca. 20 percet.

a tetejét olajjal megkenem, meghintem liszttel, majd nagyszemű sóval és párás sütőben 200 C fokon cca. 1/2 órát sütöm.

biztosan totál idiótának néznek, ha 3 gyerek mellett azt mondom, szeretnék valamilyen kreatív tevékenységet folytatni, de azt mondom.

természetesen a család, a gyereknevelés, a házimunka és az ehhez kapcsolódó teendők roppant kreatívak, de vágyom már picit másra is, mint a csip-csip csóka, süsü és a jégvarázs világa. nem elégedetlenkedem, nem panaszkodom, ténymegállapítom.

aki gyerek(ek)kel van otthon, tudja, mennyire el tudja lepni az embert ez az életforma.

(sokan elfelejtenek olvasni, magukkal foglalkozni, hajat-, netán fogat mosni, és csodálkoznak, ha 100%-ban gyermeküknek szentelt életükbe már nem óhajt becsatlakozni a férj, talán undorodva fordul inkább a fal felé, lehajszolt felesége láttán…

na, ez volt az első elhatározásom, gyermekvállalásunk kezdetén, amit azóta is betartok. nem mondom, hogy nem szedtem fel pár kilót a terhességek, de még inkább a szoptatások alatt, de fogat naponta többször is mosok, a hajamat és a körmömet is rendben tartom, sőt! igyekszem egy minimális sminkkel is megfűszerezni a reggeli óvibaindulás agyrémét. 

hüledezve (,de hízó májjal) tapasztaltam sok anyatárs döbbent dicséretét, elismerését, hogy hogy tudok ezekre is mindig odafigyelni?!

hát kedves anyatársak, köszönöm, és nem olyan nehéz. nem mondom, hogy nem szoktam sajnálni magam, hogy itt háj, ott zsír, és 2 éve nem aludtam már 3 órát egyhuzamban, de az önsajnálattal töltött időt inkább arra fordítom, hogy 2-3 hetente elsuhanok a közeli szépségszalonba, és csak magammal foglalkozom. és hetente egyszer jógázom. minimum. és az is csak rólam szól. bizony. mert nem leszek szar anya attól, hogy nem 24 órát vagyok a gyerekeimmel naponta, lesve és cseszegetve minden rezdülésüket. és! nálunk segítő nagymamák sincsenek!)

szóval kéne valami.

a közösségi oldalak kábult bámulása egyszer csak olyan tömény lett, hogy távoztam a csapatból, cserébe viszont egyre több blogot olvasgatok. érdekel más nők, feleségek, facérok és anyukák mivel inspirálódnak, hogyan töltekeznek?

mert munkába nem vágyom. nem azért, mert kovács ákos így érzi, hanem mert én tényleg élvezem az anyaságot, szeretem a férjem, és szívesen vagyok itthon. (és néha szívesen el is megyek. :D) meg talán azért sem, mert sokfelé dolgoztam, sokféle főnököm volt, de egyrészt itthon bizonyos értelemben én vagyok a főnök (kimáslenne?!), másrészt, meg a családom a főnököm, náluk jobbat meg nem találtam még. hihi 

szóval mindezek mellett érzem, hogy kéne valami.

aki nagyon inspirált, az panyizsuzsi volt. 3 gyerek mellett üvegékszerkészítést tanult, otthon műhelyt hoztak létre, született egy negyedik gyereke és mostanra alkalmazottakkal bővült vállalkozása van. ez lett a vezérhangyám. 

hogy az a hangya hova tart, azt az időre és a Gondviselésre bízom, de az agyamban folyton ott motoszkál, hogy kéne valami… otthon, saját időbeosztással valami, amit szeretek. (mondjuk alkalmazottak nem kellenek. :D)

nála találkoztam először a kreatív tervezőnaptárazással, amibe totál belebolondultam. pillanatnyilag ez az a valami. érdemes böngészni, hogy ő kiktől, hogyan és miket lesett, sajátított el, alakított át. hatására én is terveztem egy heti beosztású naptárbelsőt.

ajánlom nektek is. kiírhattok belőle mindent, ami a mindennapok logisztikájához, a tervekhez, bármihez kell. és nincs többé ágybanforgolódás, hogy mit kéne holnap, és mit felejtek el?!

állandó vitatéma a férjem és köztem, hogy a lakótelepi kutyatulajdonosok milyen százaléka szedi össze a kutyaszart. szerinte 70-,  szerintem 30%. biztosan léptetek már kutyagumiba, vagy jött a lakásotokba ember ilyen lábbal, lágyan szétterítve otthonotkban az illatot. biztosan láttatok már babakocsi mögött zokogó anyukát, kinek férje apró faágacskákkal próbálta eltávolítani a babakocsi kerekéről a kakikát. biztosan láttatok már dagi néniket bottal és kutyával sétálni, fennhangon beszélgetni más nénikkel, és amikor szeretett ebük megtámadta gyermeketeket, csak annyit mondtak – ha egyáltalán észre vették: “nem bánt!”

szerintem, hogy leesett a hó, mindenre fény derül. mondhatni tiszta lappal indítjuk a témában az új évet.

cca. 24 órája nem esett, de megmaradt a hó, így 3. napja húzom szánkóval óviba a gyerekeket, és mindent látok.

mivel mostanában elég ritkán esik a hó, és a gyerekeink elég kezdők még a témában, lefektettem az alapokat:

-a hó hideg és vízből van

-olvadós

-sárga hóhoz nem nyúlunk

ők ezt – megjegyzem, bölcsen,- kiterjesztették a barna hóra is.

namármost.

a lakótelep csak bizonyos részein van hó, illetve az autóval járható részek mellett, tehát itt tudom őket húzni meg persze az aszfalton egy csomószor. 

viszont mostanra a szánkóképes területek 90%-a elérte a VESZÉLYES zónát, mert konkrétan hol sárga, hol barna.

persze a srácok reggel 8-kor ordítva irányítottak, hogy merre ne menjek, aminek gyümölcseként – remélem- a kutyatulajdonosok ÉRINTETT része, magára veszi a felhívást és felszedi a szart!

nem bánnám, ha ebben az én drága férjemnek és nem nekem lenne igazam!